A BLOG ELKÖLTÖZÖTT. ennyiii.

Mi a baj velem?

... mert valami tuti nem stimmel. Persze, lehet, hogy nem is velem van baj... hanem rajtam kívül mindenki mással. Oké, nem. Velem van baj. Mindig velem van... de néha jogtalanul hibáztatnak... csak egyszerübb valakit hibáztatni aki már úgyis hozzászokott a basztatáshoz... végülis 1 újabb baszogatás ide vagy oda nem mindegy? Csak van, hogy annak a szerencsétlennek is néha elege lesz abból, hogy jogtalanul bántják. Éppen ezért eléggé szar napot okoztak nekem... alapból a suli is olyan kimerítő volt... és akkor hazajövök minden olyan tök jó... de megjön anyám és puff nemtom... mintha eldobtak volna egy "mki legyen most mérges" bombát. Az egész azzal kezdődött h olyan házim volt, hogy ilyen tök nagy lapra kellett szerkesztenem dolokat... na és már őszi szünet kezdetekor mondtam anyunak h majd szünetbe csináljuk meg együtt, mert h ő ért ehhez a szerkesztéshez... na és akk szünetbe kb 3x v. 4x is rákérdeztem h mikor csináljuk és akk h majd csak most még elmosogat, meg most inkább kitereget... akkor most alszik egyet... ja most kimosom a kádat... hm most felmosok... tudjátok. És akkor ebből lett az h tegnap csináltam meg itt a szobámban, ami egy kis odú és elférni benne = a lehetetlennel... szóval a földön próbáltam vhogy kiteriteni a papirokat meg minden... erre beront anyám h ha rendet raknék nagyobb lenne a szobám.. na most kérdem én, attól, hogy kiviszem azt a 2 pár koszos zoknit a szobámból hogy fognak arrébb menni a falak és megnagyobbodni a szobám? Mert oké... nem vagyok semmilyen zseni meg ilyenek, de tudtommal sehogy. =/ És anyám meg nem érti meg... oké, tényleg kupi van a szobámban... de ha elpakolok se lesz nagyobb szobám, mert a szekrényeim meg az ágyam és az íróasztalom ugyanúgy el foják foglalni a helyet. És az a legrosszabb, hogy mindig úgy beszél velem anyám, mintha én tehetnék róla, hogy ŐK ebbe a kis szobába kényszerítettek.Soha nem akartam emeletes házban, lakásban élni. Mindig utáltam a kis helyeket... erre persze elköltöztünk egy lakásba és mivel én vok a legkisebb naná h enyém a legkisebb szoba. Oké, szeretem h ilyen, mert barátságossá próbálom tenni, meg televan pakolászva minden hülyeséggel és olyan kis kuckó... de örülnék, ha egy fotelt be tudnék tenni, vagy valamit. Mert most ha bárki eljön hozzám az ágyamra tud leülni és kész...más semmi. Szóval folyamat az a veszekedés tárgya h nagyobb szobát szeretnék, és anyám szerint ha rendet rakok, majd nagyobb lesz a szoba... és folyamat ezen veszekszik velem...nekem meg már eléggé elegem van belőle. Nem csoda, hogy folyamat az az érzés van bennem, hogy 'jaj, bárcsak lenne már egy saját lakásom'... és tuti h amint lesz rendes munkám és lesz pénzem veszek egy kis lakást... oké, az is lakás lesz... de ennél nagyobb szobám lesz. És tegnap kicsit totál lehangolt az egész hülyeségével.
Meg nemtom, de néha olyan mintha kezdene kicsit hm... nemtom mi a megfelelő szó. A lényeg h folyamat ellenőrzi apámat, meg 2 percenként hivogatja h "jaj most hol vagy, kivel, micsinálsz"... meg mindig apát basztatja h ezt se intézte el, azt se intézte el... anya meg a boltba se képes elmenni... és akkor persze megtalál engem is. Pl. múltkor hívott bnőm és anyám beront h én kivel beszéltem... mondom nem mindegy? és akk még neki áll feljebb mert nem közlöm vele h kivel beszélgetek telefonon. Ja, meg amin totál kiakadtam vmeik nap... h nagyjából összepakoltam a szobámat és kiraktam a szemetes zsákokat h majd aki megy le az vigye le... és anyám fogta és átnézte... szabályosan átturkálta a szemetemet... nem tudom mifasznak... de még jó h olyan dolgokat, amiket nem akarok az orrára kötni nem a szemetesembe dobok, hanem megoldom máshogy. De tökre nincs magánéletem vagy nemtom. Anyám meg mániákus akármi. DE egyszer őrületbe fog kergetni.

Na de váltsunk jó témára. Suli. Okééé.. nektek nem jó téma... de inkább vagyok egésznap suliba mint itthon. Annyira jó... mm tanáraimat is tökre szeretem... meg o.társaim a családom szinte. És tök jó velük meg minden... bár, most eléggé leterhelnek minket...de nembaj.

Aztán meg héééj. Tegnap havazott. Tökre feldobódtam tőle. Nem tom, de szeretem. Olyan szép. =)

Aztáán meg ugye volt halloween... és itt volt Diuskám. <33 Supnatoztunk *_* meg előtte varázslók a waverly helyről-t néztük. Mármint a filmet... és kb minden hibát észrevettünk benne és fennakadtunk a dolgokon. xD De leginkább Dia kötött bele mindenbe... *őőő* <3 De aztán hamar eltelt az a kis idő amíg itt volt. =C
Meg most faragtam életemben először tököt *__* Olyan jó lett, majd mutizok képet.

És mééég..nemtom. Igazából volt még vlmi amiről akartam írni, de elfelejtettem... ja megvan. Jövőhét csütörtök... azt hiszem meg fogok halni... erről csak ennyit. Ne is faggassatok, majd ha túl leszek rajta ugyis elmondom. :)

Ja meg most kitaláltam h ha nem felejtem el minden bejegyzésem végére írok egy idézetet,mert annyira szépek és szeretem őket. =)

Na de puszikaaa.

Nicky

Nap idézete:
"Acting like i live too, though I'm just a simple doll.. in pretty dress sitting on a shelf with vacant look and angular back and numb smile; my distant look turns to nothing and my porcelaine heart's shaking for your coming.
~ Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok.. a polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosolygással; a távolba révedve lebénultan figyelek, és jöttödre porcelánszívem megremeg"